Hallottál már a Chargebackről?

Ez egy menő dolog, ha neten vásárolsz, és valami gebasz van. Mondjuk megrendelsz egy cipőt, de sosem érkezik meg, vagy egy online kurzusra fizetsz, de az oldal csak úgy eltűnik. Ilyenkor jöhet képbe a chargeback, azaz kapsz egy második esélyt, hogy visszaszerezd a lére pénzed.

De figyelj, ez nem arra van, hogy “jaj, mégsem tetszik, inkább visszaküldöm”. Csak akkor működik, ha tényleg nem kaptad meg, amit kellett volna, vagy ha valaki visszaélt a kártyaadataiddal és vásárolt a nevedben.

Fontos, hogy ez csak online shoppingnál jöhet szóba, mert ott nincs fizikailag a kártyád. A bankok meg a kártyacégek döntenek arról, hogy mi a menet, szóval náluk kell érdeklődni, ha ilyesmi történik veled.

Van azonban néhány dolog, amire nem húzhatsz chargebacket. Például ha kaját vagy autómosást fizettél így, mert ott bonyolult bizonyítani, hogy nem kaptad meg, amit vártál.

Gondolj csak bele, a koronavírus alatt mennyien szívtak nagyot, amikor töröltek egy csomó repülőjáratot, és az emberek nem kapták vissza a pénzüket. Ilyenkor a chargeback lehet a mentőöv.

Hogy csináld? Menj a bankodhoz, ad meg minden infót a vásárlásról, és indokold meg, miért akarsz visszatérítést. A bank aztán szóba áll a kereskedő bankjával, és ha minden stimmel, visszakapod a zsét.

De figyelj, van határidő, általában 120 napod van rá, hogy intézkedj. Szóval, ha gáz van, ne húzd az időt.

Bár neked jó lehet a chargeback, a kereskedőknek nem annyira. Ők fizetik a díját, és ha túl sokat kell visszatéríteniük, akár meg is vonhatják tőlük a kártyás fizetés lehetőségét. Szóval, ez egy kétélű fegyver, de téged, mint vásárlót, véd, ha valami nem úgy sül el, ahogy kellene.

  • A chargeback, azaz visszatérítési eljárás lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy visszaköveteljék a vásárlás ellenértékét abban az esetben, ha a termék nem érkezik meg, a szolgáltatás nem működik, vagy ha a kártyaadataik visszaélésszerű használatával történt vásárlás. Fontos, hogy a chargeback nem alkalmazható, ha a vásárló egyszerűen meggondolja magát.
  • A chargeback kizárólag azon tranzakciók esetében kérhető, amikor a fizetés során a fizikai kártya nincs jelen, tehát főként online vásárlásoknál alkalmazható. A visszatérítési szabályokat az egyes kártyatársaságok határozzák meg, és a bankok dönthetnek az adminisztratív, technikai kérdésekben.
  • Vannak bizonyos szolgáltatások és termékek, amelyek esetében nem kérhető chargeback, például élelmiszervásárlás vagy autómosás, mivel itt nehezen bizonyítható, hogy a szolgáltatás vagy a termék nem felelt meg a várakozásoknak.
  • A cikk egy tipikus példát is bemutat: a koronavírus-járvány során törölt repülőjáratok esetében sokan szembesültek azzal, hogy nehéz volt visszakapni a jegy árát. Ebben az esetben a chargeback lehet egy hatékony eszköz a pénz visszaszerzésére.
  • A chargeback eljárást a kártyát kibocsátó banknál kell kezdeményezni, megadva a tranzakció részleteit és indokolva a visszatérítés kérését. A bankok a kereskedővel vagy szolgáltatóval is kapcsolatba léphetnek az ügy érdekében.
  • A chargeback használata korlátokkal rendelkezik, például a visszatérítési kérelem benyújtására rendelkezésre álló időkorlát, ami jellemzően 120 nap.
  • A chargeback a vásárlók számára előnyös, de a kereskedők számára jelentős kihívást jelenthet, mivel nekik kell állniuk a visszatérítés díját, és ha túlzottan sok chargebacket regisztrálnak, elveszíthetik a kártyás fizetés lehetőségét.
GDPR cookie-hoz való hozzájárulás a Real Cookie Bannerral